jó és rossz

Mindennek megvan a jó oldala, de van mindennek fonákja is, ami talán már nem annyira fényes, mint az előbbi, de persze mindenben meg lehet látni a jó dolgokat, kivéve ha az ember olyan pesszimista, mint a szobatársam Ádám. Ő aztán nem igazán tud jó dolgokat észrevenni, kivéve ha egy dologról beszélünk.
De nem róla kéne most írnom, hanem arról, hogy mi jó, s mi kevésbé jó a szünetben.
Szerintem mindenki szeret sokáig aludni, anélkül hogy felébresztené az, hogy valaki a szobából elmegy zuhanyozni, vagy hasonlók. Nincs ébresztő, s az a szörnyű zene, amit jecs ébresztő gyanánt beállított. Szívroham 4ever! Ezek a dolgok azért hiányoznak is. Itthon nem igazán élek társasági életet, a koleszban pedig szinte mindig emberek között vagyok. Ez nagyon hiányzik, de azért ha nem lenne most szünet, akkor nem ismertem volna meg jó embereket, s nem tudtam volna ismét beszélgetni velük. Krisztivel megint rengeteget beszélgetünk és ez nagyon jó. Akik fontosak, azokkal szintén tudok MSN-en úgymond találkozni, mint Ádám, Amy., Anita, vagy akár Jecs.
Még néhány tanár is hiányzik. Hiányoznak a Finnel töltött vicces órák, az hog Krausz mindenen úgy felhúzza magát, persze csak viccesen. Manz tanulástól túlcsorduló, mégis élvezetes órái. Mindenben volt ott is valami jó.
Meg hiányoznak a Sugóparti beszélgetéseim Amy-vel. Ádámmal a lelkizések, ha éppen valami gondja volt. Adél és Dalma is hiányzik. Vivi is. Olyan üres itthon minden nélkülük. Még sok mindenkit felsorolhatnék, de hát akkor ez a bejegyzés sosem érne véget, márpedig szeretném most befejezni. Sziasztok.