hosszú volt

Röviden, s tömören ennyi volt a hét. Hosszú. Nem történt semmi lényeges, ezért volt hosszú. Voltak azért dolgok, amiket érdekes megemlíteni. Most erről fogok írni.

Szerdán Ádám edzésen volt, és én pedig elhatároztam hogy elmegyünk sétálni Amy.-vel. Dalma is csatlakozott. . . Ebből jött az, amit viccesnek tekinthetünk ebben a sztoriban. Dalma kitalálta, hogy felhívjuk Ádámot, és úgy csinálunk mintha egy bizonyos személy lennénk, ami nagyon viccesen jött ki Ádámnál. Megbeszéltük vele, hogy a dombnál találkozunk, de csak mi voltunk ott. Előtte azonban felhívott telefonon és elkezdte ecsetelni, hogy felhívták meg mindent.

Vicces volt, amikor meglátott minket, s megtudta, hogy csak hülyültünk. 

Csütörtökre volt Geschichte leckénk Finntől, amit mindenki rólam másolt le. A vicces az volt, ahogy ellenőriztük a leckét. Mindenki azt olvasta, amit én írtam. Én nagyban jelentkezem, hogy majd felszólít. Nincs fent senki más keze. Finn rámnéz, mosolyog egy nagyot, majd megszólal:

-Noémi!

Na igen. Finn szeret mellőzni, csupán azért, mert szertinte én mindent tudok. Na nem baj. Úgyis az én leckém lett felolvasva.

Ma ballagás volt. Első óránk volt csak megtartva, utána punnyadtunk a koleszban. Négytől ballagás. Jó volt, csak kár, hogy elmentek a negyedikeseink.

ez most jó volt

Ahogy már a cím is sugallja ezen a héten nem volt semmi rossz. Tényleg így volt. Minden a legnagyobb rendben volt, leszámítva egy dolgot, de az már meg van oldva. Legalábbis ha úgy állok hozzá, akkor így lesz. Mindent csak akarni kell.

Vasárnap visszaértem, s már írtam is Amy.-nek egy SMS-t, hogy van-e kedve kimenni Tesco-ba, ha megjön. Válaszolt, hogy van és várjam meg mert mindjárt itt lesz. Elmentünk Tescoba és hatalmas összegeket kellett elköltenem. Füzetet kellett vennem, amibe írhatok hétközben, mert ugyebár olyankor nincs gép. . . Meg vettem tusfürdőt, mert elfogyott, de gondolom ez nem igazán érdekli a publikumot. Amy. vett magának egy energiaitalt. Mi mást.

Hétfőn nem volt első óránk, ezért kicsit tovább alhattunk. Jó volt. Nem igazán történt semmi aznap.

Keddről nem rémlik semmi rossz, szóval biztosan átlagosan jó nap volt.

Na a szerda az nem volt semmi. Elmaradt az első KÉT óránk. Nem volt tanár és nem is nagyon akarták helyettesíteni, szóval aludtunk egy jót. Nem volt ÖTÖDIK óránk sem, ezért akkor ebédelni mentünk. Be kellett ülnünk egy Osztályfőnökire, Tantanra és egy KommII-re. Jó volt.

Csütörtök este Amy.-vel elmentünk sétálni és a fejembe vettem hogy menjünk el a Szigetre, mert még nem voltam. Vagyis nem emlékszem rá. Lehet hogy voltam már, de vele még nem. Jó volt, mert tök sokat beszélt, ami tőle furcsa volt, de jó. Nehogy félreértsd! Jó ha sokat dumálsz. :P

Péntek nagyteszt. Nem mondok semmit, mert el lennék könyvelve egoistának. Nem baj. Én tudom, amit tudok, s majd a többiek is meglátják. . .  vagy nem. Ez még a jövő zenéje.

könyvet a borítójáról

Azok, akik közelebbről ismernek tudják, hogy nagyon sokszor unatkozom, s nem tudok mit kezdeni magammal. Amy. ezért azt javasolta, hogy keressek magamnak valami hobbit. Meg is tettem, s az írást választottam. Régebben már írtam, de akkor verseket, de hamar abbahagytam, mert valahogy nem volt az igazi időtöltés. De ahogy elgondolkoztam azon, hogy milyen jól éreztem magam amikor verset írtam eszembe jutott, hogy egy könyv még szórakoztatóbb. Olvasóként legalábbis az. Megírni egy könyvet viszont sokkal nehezebb, de mint tapasztaltam tényleg szórakoztató. Hogy miről szól a könyv, az még bennem sem tisztázódott le, de azokból az információkból, amik már biztosak írtam egy ismertetőt. 

"A bűnök már a teremtés pillanatában megjelentek, hiszen ez az emberi balgaság természetes velejárója. El kell fogadnunk, hogy egyesek restek a jóra, mások túlságosan büszkék, azaz fösvények, vagy éppen az irigység hajtja őket. Ha Isten megteremtette az embert, akkor nekünk, el kell fogadnunk azt, ami hozzánk tartozik. A tolerancia nagyon képlékeny dolog, mi a végsőkig képes növekedni, de mindennek meg van a határa, s a tolerancia is fogyó termék a Földön. Amint a tolerancia elfogy, a bűn növekedni kezd egyek emberekben, s amikor a pohár megtelik . . . amikor a pohár túlcsordul megszületnek a Bűnök. . . 

Azon természetfeletti lények, akik irányításuk alá vontak 7 országot, s a bennük lévő emberek nem tudják, mire készülnek a diktátorok, nem tudják mi lesz az addig békés országukkal. A Bűnök készülnek valamire, ami a feje tetejére fog állítani mindent. . .

Van azonban egy lány, aki nem tudja tétlenül nézni azt, ami történik, még akkor sem, ha ő igazából nem látott semmit, mégis úgy tesz, mint ha mindenről tudna, mert talán ő tud a Bűnökről a legtöbbet a bolygón."

" Minden, ami korábban bűn volt, most betegség lett. "
William Bill Maher

Ez lenne hát életem első könyvének előzetesen. Nem tudom, hogy mi lesz a végkifejlet, de izgalmas lesz, azt garantálhatom.

Ma nem sok mindent csináltam, csak MSN-eztem és írtam. Ami a írást illeti, lenne egy kérésem minden kedves olvasóhoz . . . Ha bárki talál egy képet, ami megtetszik neki, s el tudná képzelni könyborítóként az kérem egy kommentben linkelje be a képet! Köszönöm.

minden rendben

Igen, a címet még meg fogom magyarázni de kezdjük az elején. Kedden visszamentünk és Amy.-vel és Adéllal elmentük Lidl-be, ahol Amy. brutálisan meggyilkolt 3 eceteskáposztát, amit befőttes üvegbe árultak, ami nem kicsit törékeny dolog. Főhősnőnk le is verte őket rendesen, de szerencsére ott volt egy eladó és mondta hogy nincs semmi baj menjünk tovább.

Szerdán Mikivel mi tartottuk a Spracheórát. Nem voltunk rosszak, és ez nem egoizmus, de ha jók vagyunk akkor jók vagyunk. Nem sok minden történt ezen a napon.

Csütörtökön megnéztük a Fűrész 6-ot, de a Kikötő miatt nem tudtuk befejezni. Előtte Daniel's-ben voltunk, mert Amy. megnyerte a fogadást ezért meg kellett hívnom egy Szivárvány koktélra. Nem volt rossz, csak egy dolog zavart amíg ott voltunk, de nem írom le. Este egy alkoholista tartott nekünk előadást az ebédlőben, ami nem volt valami izgalmas, de azért majdnem egy óráig tartott. Úhh. Nem vagyok alkoholista, s nem tervezem hogy az legyek. Nem baj. Mindannyiunknak végig kellett hallgatni. Utána beszélgettünk Amy.-vel és tök jó volt. Voltak olyan mondataim amit ő talált viccesnek, de neki is voltak oylanok, amiken én nevettem.

Pénteken megírtuk a dogát Komm1-ből és végre elkezdtük a Hörverstehen feladatokat. Nem igazán fogunk felkészülni így a Nagytesztre. Majd meglátjuk pénteken. Egyedül jöttam haza mert Kusztor otthagyott és elment a 13:20-as busszal. Hát ez van.

a szünetben történt

Ez a cím jelen esetben nem sok mindent takar, de hát üsse kő, azért írnom kell, mert ez egy azon kevés dolgok között, amihez értek. Szóval csütörtök volt az utolsó tanítási nap, amiről már írtam is, de az utána következő napokról nem.

Minden nap sokat aludtam, kockultam, néha ettem és ittam. Ennyiből álltak a mindennapjaim. De hát itthon nem is nagyon tudok mit kezdeni magammal. De holnap végre visszamegyünk a koleszba. Igaz, hogy ott is vannak unalmas napok, de legalább társaság van bőven. Nagy terveim vannak. Átküldöm Adélnak a számot amit kért, beszélgetek Dalmával, Noémi meg akarja nézni a zenéimet, Ádámtól lenyúlom a Kossuth rádió zenéjét . . . lesz mivel elfoglalnom magam.

Ami Dalmát illeti. Mostanában tök jól elvagyok vele. Nem voltam bunkó, csak egy kicsit. Az is csak annyi volt, hogy megcsikiztem, de egyébként véleményem szerint jobb a viszonyunk mint mondjuk egy hónappal ezelőtt. Mindenkivel elmondhatom ezt, mert szerintem kevesebbet bunkózok másokkal, ami eddig sem volt szándékos, de mostmár próbálok odafigyelni rá, hogy még annyi se legyen mint ezelőtt. Remélem jól teszem, hiszen a barátok fontosak, s ha nem változtattam volna, akkor lassan, de biztosan elvesztettem volna őket. . . 

Don't walk in front of me, I won't follow you.
Don't walk behind me, I won't lead.
Walk beside me, and just be my friend!

néha jön egy felhő

Sziasztok. Valahogyan fel kellene dobnom ezt a blogot. Az írásaim mostanában nem olyanok, mint régebben, s képeket sem igazán készítek mostanság. Más minden. Rengeteg minden megváltozott az elmúlt időszakban. A hét suli szempontjából nem volt semmi. Reni behozta az unokatesóit a suliba, Rebecca és Debora. Nagyon kedvesek voltak, s bár csak két, illetve egy napot voltam velük nagyon megkedveltem mindkettőjüket. Nálam ez már csak így megy. Egy pillanat alatt megkedvelek valakit, vagy akár beleszeretek valakibe, majd nagyon hosszú ideig nem tudom elengedni magamtól. Ez az időtartam tarthat évekig, évtizedekig, vagy akár örökké.

Nem nem szerettem bele a német csajokba, az a mondat egy bizonyos személynek szólt, akit pillanatok alatt megszerettem, s nem tudok szabadulni az érzéstől, pedig ő igazán nem is ismer engem. De hát van ez így. Az ember az a lény, melynek a legtöbb erénye, de azzal együtt tökéletlensége van. Ez az egyik. A ragaszkodás érzése. Van egy még ennél is erősebb érzés, ami úgy jön, mint a vihar, s az ereje is olyan pusztító lehet, mint eme természeti jelenségnek.

A szomorúság. Az érzés ami csak úgy jön, majd akár már egy vicc is messzire kergeti, vagy megül az emberen, s depresszióvá fajul. Na ez az a pont, ameddig nem szeretnék sosem eljutni, bár a környezetem tudja, hogy mennyire rosszul kezelem a problémáimat, s hogy hányszor "álldogálltam" már a viharban. Az vesse rám az első követ, aki még sosem volt rosszkedvű. Na ugye?

Már jobb is a kedvem, hogy írtam egy kicsit. Ami a sulit illeti érdekes dolgok történtek.

• Major szerdán powerkedett, mert kifelé nézelődtünk az ajtó helyén. "Felkapta" az ajtót ésodavonszolta a helyére. Vicces volt. A szunyog megküzd az ajtóval. XD

• Április 1. Krausznak kitettünk az ajtóra egy cetlit, s magát az ajtót is, de észrevette.

• Finn csütörtökre beígért Tabu-zása be is következett. Nem volt rossz. 

• Szerda délután megnéztük a Fűrész 5-öt és este pedig a Barlangot. Két horror. A két véglet. A Fűrész nagyon jó volt, míg a Barlang a legrosszabb filmek közt szerepel, amit valaha is láttam.

Na ennyi voltam most. Jó olvasást mindenkinek. Még egy idézet, amit csak azért írok, mert végre itt a tavasz,  jó az idő és mindenki boldog. 

... a tavasznak sem mondhatjuk: "Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz." Csak azt mondhatjuk: "Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.."