eine epoche meiner geschichte

Sziasztok. Azok kedvéért, akik esetleg nem beszélnének németül, lefordítom a címet. A történetem egy szakasza. Azért írtam ezt, mert két hete nem írtam semmit, holott már rég suli/kolesz van, s események is vannak rendesen. Talán ez is az ok, hogy miért nem írtam. Túl sok minden volt. Tanárok? Jók. Osztály? Mégjobb. Kolesz? A legjobb. Ennyi. xD
Érdekes kis szecskák vannak, de vannak olyanok, akik meglepően rendesek.
Hoztam a formámat Földrajzon. Honti tanárnő megkérdezte, hogy ki szeretne felelni, erre mindenki rám néz, s némán mindenki azt mondogatta, hogy "Dani! Dani! Kérlek! vagy ilyesnek. Hát beadtam a derekam és kihúztam a társaságot a sz×rból, mint máskor is. De nem bántam meg, mert ötöst kaptam, s a tanár is megdícsért.
A mai Sprache szódogám már nem volt olyan jó. 3as lesz ha minden igaz. De nem érdekel. Azt még ki lehet javítani. Meg egy nagy négyes be sem fogok belehalni.
Az idő egyszerűen szólva fasza. :/ Nem szeretem az ilyen időt. Sár mindenütt meg olyan lehangoló. Ne értsetek félre. Nem az esővel, mint csapadék van problémám, mert szerintem tök jó dolog nyáron az esőben. De az ősz változásokkal jár. Nem is kevéssel. egy bizonyos ember szerint én is megváltoztam. Mert, hogy agressszív vagyok. De persze csak azt veszi észre, amit én csinálok. Amivel ő bánt meg az, nem esik le neki, mert nem kötöm az orrára, hogy na ezt most nem kellett volna mondanod. És még neki áll feljebb. Pedig azért vagyok ilyen, mert:
-szar kedvem van mostanában
-meg amit mondott.
Na mindegy. Majd megpróbálok nem agresszívan reagálni.

A tegnapi napom sűrű volt. Órák után kórus, kórus után Theater AG, Theater után fociztunk, foci után szecskáztatás, aztán tanulás.
Na nem baj. A kórusra és a Theaterre fogok időt szakítani, mert tetszik mindkettő.
Na most ennyit, majd még jelentkezek. Sziasztok.