nincs tartalom

Bizony nincs. Nem tudok miről írni, mert egyszerűen nem történik semmi itthon. És nem is tudok semmit csinálni, mert senki nem ér rá. Hát nem igaz, hogy mindenki ilyen elfoglalt. Jobb tevékenység hiányában délik alszok, majd sorozatokat nézek a gépemen, német könyveket olvasok, angol könyveket olvasok, magyar könyveket olvasok => igen ennyire elfajult a helyzet.

MSNen sincs soha senki akkor, amikor éppen feltévedek. A mostani egy a sok ritka alkalom közül. 

Van újitás is a blogon. Ha balra néztek akkor talán láthattok egy chat-et. Ez nektek van, s nekem. Kommunikálni jó dolog, mint azt mind tudjuk. Na jó én sem tudom igazán, hogy honnan szedtem ezt a szöveget, de mostmár nem törlöm, ha egyszer leírtam. Kérnék mindenkit a kultúrált megszólalásra.

Na ennyi volt az, amit a semmiből is ki tudtam facsarni.

most leléptem. csövi

ez még semmi

Sziasztok. Tény, hogy nem történt semmi, de ettől függetlenül szeretnék összedobni valamit, mert írási kényszerem van. És nem csak a bloggal. Megint elkezdtem egy könyvet. Tudom, hogy még a Deadly Sins sincs befejezve, de ha nem jön az ihlet, akkor minek siettesük? Majd jön a szikra, s folytatom, de addigis félresöpröm a bűnöket.

Hogy miről szól az következő próbálkozásomról? Ha folytatod a bejegyzés olvasását megtekintheted a bemutatót. 

"Az emberek ugyanazon kaptafára készített tömeggyártási cikkek. Talán durván vagy nyersen hangzik eme meghatározás, de így van. Sokan mondják, hogy nincs két egyforma ember, de ez a kijelentés sántít. Tény, hogy mindig lesz valami, ami megkülönböztet minket egymástól, s ez a dolog a külsőnk. Aki azt mondja, hogy nem lehetünk egymás utánzatai, az csak ebbe az egy érvbe kapaszkodhat, mivel a külsőnk sosem lesz ugyanaz. Ezt a kis apróságot köszönjük meg szépen a DNS-ünknek.

Nem minden a külső, ezt be kell látnunk. Igaz, hogy kívülről különbözünk, de belül sokan teljesen olyanok, mint mások. Az alap érzések mindenkiben megvannak. A kérdés csak az, hogy ki hogyan formálja meg a személyiségét.

És mi van azokkal az emberekkel, akik különböznek a többségtől? Ők magasabbra juthatnak, mint mások, csak azért mert ők nem olyanok, azért mert valamiben különlegesek. Ez a jobb eset, hiszen arra is van bővel példa, hogy mi történik azzal, aki egy másik értelemben más, mint a többiek.

Alexis is ebbe a csoportba tartozik. Ő nem olyan, mint azok a lányok, akikkel egy osztályba kénytelen járni. Ő nagyon más, mint a többiek, s sokan sejtik is ezt, ezért Alexis úgy érzi, meg kell tennie egy nagyon fontos lépést az életében, hogy elfogadják a többiek."

"Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni."
Alyson Noel

Kecel & Amy.

Ma reggel a buszmegállóban kezdtem, mert utaztam. Hogy hova? Hát Kecel-re. amy. tegnap meghívott, hogy töltsem el vele ezt a napot, mert nem akar unatkozni, úgyhogy fogtam magam, s a kilences busszal elmentem hozzá.

Tíz előtt úgy tíz perccel már ott is voltam. Sétáltunk egy kicsit a városban, majd elmentünk hozzájuk. Szenvedtünk egész nap, de végül sikerült rávennem, hogy nézzünk meg két filmet. Én már láttam mindkettőt, de azért jó volt. Szerencsére amy.-nek is tetszettek. Azt hiszem.

Mielőtt elindultam volna haza elmentünk még fagyizni, majd jöttem haza, s most pedig kockulni fogok. Film, Facebook, MSN. Megszokott, mégis változatos esti program.

Ennyit tudtam most összedobni. 

cshőőő

"7 colors make rainbow,

7 chords make music,

7 days make a week,

7 continents make the world,

7 beautiful letters make us friends"

PS.: Jó busszal jöttem haza!

Emlékszel arra . . . ?

Igen. Van mire emlékeznem. Ebben az egy évben nagyon sok jó dolog történt velem, s persze voltak kevésbé jó pillanatok, de most csak a jó dolgokra vagyok hajlandó emlékezni, s minden ami nem tetszett mehet a süllyesztőbe. 

Menjünk csak szépen vissza az időben egy héttel korábbra. Azt hittem, hogy ez a hét dög unalmas lesz, de végülis nem volt olyan szörnyű. Mindig történt valami, s a végi igazán nagyot szólt. Az utolsó nap volt a lehető legjobb az évben. A este, s az éjszaka. :] 

Bár hiányérzetem van, amiért el kellett jönnöm, de jó lesz egy kis időt eltölteni itthon, egyedül, a gondolataimmal. Vannak rendesen, hiszen nagy terveim vannak a következő évre, de erről még nem mesélek. Jövőre is kell okot adnom, hogy olvassa valaki is a blogom.

Mindennel elégedett vagyok, kivéve egy dolgot. Hogy mi az? Aki tudja, az tudja, aki nem az nem. Ennyi. Nem akarok róla beszélni, szóval lépjünk is tovább.

Kellemes nyarat kívánok mindenkinek, főleg a Frankelosoknak.

PS. Ne felejtsetek el szólni, ha Kalocsára vagy Szelídre jöttök! :]

"Valami véget ért, de elkezdődött valami új, s hamarosan úgyis visszatérünk a vörös téglák közé." 

manchmal dämlich

Azok kedvéért, akik nem beszélnek németül lefordítanám a címet. Néha ostoba

Mint mindenki, én sem vagyok tökéletes. Egyik nagy hibán a maximalizmus. Godnolom nem értitek, hogy miért Írok erről, de mindjárt megmagyarázom. A hét az Abschlusstest körül forgott. Hétfőn írásbeli . . . kedden "szünet" . . . szerdán szóbeli . . . tegnap kikaptuk az eredményeinket. . . kivéve a szóbelit.

A Grammatikunkat kaptuk ki először. Jó lett. Nem lett ugyan hibátlan, de megelégszem az eredményemmel. A nap folyamán kikaptuk a Sprache és a KommI pontokat is. Mindkettő hibátlan. Lehetne ennél jobb? Nem. Csak rosszabb. És tudjátok mit mondanak, ami elromolhat, az el is romlik.

Finn kiosztotta a Textproduktion feladatunkat. 21,5 pont. Jócskán lehúzta a pontátlagomat, s a hangulatomat is.
Most jön az, amit ebben a helyzetben dämlichnek nevezek. Úgy viselkedtem mint egy ovis. Majdnem rosszull lettem, és sokaknak úgy tűnt féltékeny vagyok a Bekire.
Tény, hogy sokkall jobb lett a Komm2-je mint nekem, ami nagyon zavart, mert amikor írtam úgy éreztem, hogy milyen jó lesz. Finn nem így látta. És még mielőtt valaki is azt mondaná, hogy a tanárt hibáztatom . . . Nem. Egyértelműen az én hibán volt, ezért is voltam olyan csalódott. Mert tudtam úgy teljesíteni, ahogy én azt magamtól elvárom.

Igen magamtól. A szüleim nem vertek meg, s meg sem szidtak, ahogy azt Finn gondolta. Aranyos volt, mert az óra végén odajött és megkérdezte, hogy megvernek, vagy nagyon megszidnak-e majd otthon. Mondtam neki, hogy nem, és hogy csak azért vagyok csalódott, mert jobbra számítottam.

Suli után haza is jöttem. Nem volt kedvem ottmaradni. Úgy éreztem, hogy szükségem van egy hétvégére, hogy megemésszem a hetet. Ádám megígérte, hogy felhív reggel, hogy elmondja az eredményt. Meg is tette. Másodiknak vettek fel B-be. Tegnap még csalódott voltam, hogy nem első, de ma már örülök az eredményemnek, hiszen a csoportban én lettem a legjobb . . . vagy nézzük másképp, én vagyok a legjobb fiú az osztályban.

PS.: Ha bárkit megbántottam tegnap, vagy a hét során. Akkor bocsánat.

. . . ennyi voltam ma. cshőőő